2016. július 28., csütörtök

3. évad 14. rész

. Reggel 7-kor már mindenki az asztalnál ült és reggelizett kivéve Danny-t aki még javában aludt.
-Akkor ma folytassuk a nyomozást? -Kérdezte Mirabella, miközben a húsos zsömlét rágta.
-Minden bizonnyal -mondta Jack majd belekortyolt a kávéjába.
-És -szorította össze Kíra a fogait -Nem lehetne alvóhelyet cserélni, vagy valami? Fáj már a hátam
-Majd este újra kiosztjuk, hogy ki hol aludjon. -Felelt Lina.
-Vagy mint a jó régi ötlet, dobjuk össze a pénzt, és vegyünk valami jó kis házat a közelben. –Ötletelt Mia.
-Nekem tetszik! -mondta Vadóc.
-Messze van a következő cím? -Váltott témát Mirabella
-Olyan 3 órányi utazás -mondta Lina.
-Te úr isten... -szörnyülködött Mirabella. -Mikor indulunk? –Folytatta.
-Amint reggeliztünk, és Mel felkeltette Danny-t -mondta Dodo.
-Jó. -Nyugodott le a lány, és gyorsan betömte a szájába a zsömlét.
Lassan mindenki megreggelizett és Melankólia felkeltette Danny-t. Beszálltak a kisbuszba és elindultak.
-Most kihez megyünk? - érdeklődött Mirabella.
-A szakácsnőhöz. -Válaszolt Jack.
-Nem hinném, hogy a szakácsnő ölte volna meg Fredericket. -Rázta a fejét Mirabella.

-Bárki lehetett... -Nézett a lányra Mia.
-Akinek van indítéka. -Egészítette ki Jack.
-És az is, akinek nincs. -mondta Mia.
-És tényleg költöznünk kéne? -mondta halkan Lina Vadócnak.
-Szerintem igen, az könnyítené a nyomozást. -Válaszolt Vadóc.
-De ha mindig ilyen cseszett messze megyünk? Szóval tök mindegy. Esetleg a kis Kíra fájós hátán javítana...
-De ha mindannyiunk kényelmesen alszik, sokkal gyorsabban megoldjuk az ügyet.
-És akkor most elköltözünk, azért mert annak a ribancnak fáj a háta, vagy, mert éppen egy 10 éve halott macska gyilkosát keressük?! Elköltözünk a lakásunkból, amire évek óta vágytunk? Amikor Sparral voltunk, akkor még csak egy családot szerettünk volna, de ma már otthont is! És békében élni, és nem elkövetni a hibát, amit régen tettünk. -Szinte suttogva kiabált Lina.
-Akkor még átgondoljuk a dolgot a csapattal. -mondta még mindig nyugodtan Vadóc.
Lina idegesen elfordult, és a tájat kezdte nézni. Mirabella hirtelen felsikított. Mindenki felé fordult.
-Kislányom, jól vagy?- nézett mélyen a lány szemébe Melankólia.
Ekkor a kisbusznak mintha valami nekiütközött volna, egy hatalmas puffanás hallatszott. Mindenki megdermedt, meredten néztek előre.
Jenny nagyot fékezett a kisbusszal.
-Mi volt az, Jenny. -Kérdezte Lina.
-Még nem tudom...-mondta.
Óvatosan kinyitotta az ajtót majd kinézett. Egy róka feküdt a földön.
Mirabella kiugrott az ajtón, és a róka mellé guggolt.
-Még él, segítenünk kell rajta! -Kiabálta hisztérikusan
-De hogy? Nincs nálunk semmi, amivel segíthetnénk neki. -mondta Mia.
-De meg kell őt mentenünk! Ő nem halhat meg!
-De hisz ez csak egy róka... -Mondta érthetetlenkedve Mia.
-Nem, nem érted! Nektek még nem tűnt fel, ha így sikítok, akkor valaki mindig meghal?! És nem, ez nem lehet, ő nem halhat meg! -Ránézett a rókára, aki ekkor már halott volt.
Végigsimította vörös szőrét és elmorzsolt egy könnycseppet. Mancsa nyomán felkente szeme alá a róka vérét.
 -Tegnap este kiderítettem, hol lakik Tomas Carvalho. El fogunk menni hozzá, mert ő majd megmondja, mi vagyok. -mondta gépies hangnemben.
-Akkor azt mondod, hagyjuk félbe a nyomozást és menjünk el hozzá? -Hajolt oda Mel a lányához.
A lány a fejét rázta.
-Előbb meg kell oldanunk ezt az ügyet. Aztán utána az enyémet. –Mondta, majd visszaszállt a kisbuszba a helyére. A többiek is követték, majd továbbkocsikáztak azon az úton, amelyen kideríthetik egy régi gyilkosság körülményeit.
-Mi a baj Mia? -Kérdezte Jack, miközben a lány arcát fürkészte. Mia sóhajtott egyet.
-Nem bírom a halált. Sose bírtam. És tudod, miért lettem rendőr?  -Mélyen a fiú szemébe nézett, és folytatta. -Mert meg akartam erősödni. Elég erős akartam lenni, hogy megvédjem a családomat. Amikor még csak gyerek voltam, nem voltam rá képes... -Ekkor a távolba mered, hogy felidézze rég eltemetett emlékeit. -A fél családomat kiirtották, mert amikor megtehettem volna, nem öltem meg a támadót. Nos, ezért. Hogy képes legyek megvédeni a családomat. Aztán Sparral találkoztam, és megígérte, hogy kikúrál ebből. Ezért hát otthagytam a rendőrséget. De a harcokat mindig is utáltam. Ha mások meghaltak, mindig úgy éreztem, mintha én öltem volna meg őket. -Nézett rá Jack-re.
-Ezzel nem vagy egyedül. -mondta halkan Mirabella, ügyelve arra, hogy senki se hallja meg, amit mondott, pont, mint Mia próbálta. –Amikor sikítok, mindig meghal valaki. És én ezt nem értem. Talán miattam halnak meg. Valahogy egy sikítással megidézem a halálukat, vagy nem tudom.
-Mirabella…

2. évad 13. rész

Mirabella fejében túl sok minden járt, így fáradtsága ellenére ma sem tudott aludni. Beütötte a Tomas Carvalho nevet a Google-ba.
Az első link amit kiadott: Tomas Carvalho a világhírű médium aki megérzi a természetfelettit

Mirabella rákattintott. Ez az oldal nem felet meg neki, mivel csak áradoztak erről a férfiról, és kezdte feladni a hitét, hogy ő majd megmondja, mi is ő valójában, de talált egy másik menüpontot, amit állítólag Tomas maga írt, legalábbis a tartalmát. Ő egy nagyon neves macska, nem olyan, mint például Vadóc, vagy közülük sokan, neki még vezetékneve is van, mert ő bejegyzett, teljesen törvényesen élő macska, és ilyen neve több senkinek nincs, nem úgy, mint az emberek által befogadott macskák, akiknek milliószámra neve a "Mici" "Folti" "Ciculi". Neki van híre, neve, és úgy tűnik nem véletlenül, tehetségével vívta ki azt, hogy ismerjék, még ezt az egyszerű, vadon élő macskák számára bonyolult nevet is.
A szöveg rettentő hosszú volt, de Mirabella nekiállt olvasni. Carvalho a cikkében leírta a különböző folklórok természetfeletti lényeit, és azok fizikai tulajdonságaikat, képességeiket, jellemüket, illetve hogy jó, vagy gonosz-e a lény, és hogy mivel lehet előcsalogatni, vagy éppen elűzni, de persze Mirabella ebbe már csak bele-bele olvasgatott, pedig ezután jöttek a macskák különleges képességei: telekinézis, azaz a gondolattal való mozgatás, gondolatolvasás, és jövőbelátás. Utóbbinak szerinte több fajtája is van, az egyik a hozzánk érzelmileg közel álló személy frekvenciájára ráhangolódni, és így érezni, látni, vagy sejteni a vele bekövetkező dolgokat. (megtörtént eset) A másik szintén egy másik féllel telepatikus úton kapott információ megszerzése, illetve a spontán, ébren, vagy álomban kapott, gyakran figyelmeztető látomások, melyek a jövő egy részét tartalmazza. Mindhárom esetben legtöbbször érzelmileg hozzánk közel álló személyekhez köthető az információ, vagy annak megszerzése. A gondolatolvasás is hasonlóképp működik, a telepátiával egyetemben. Egy példa a telepátiára: rágondolsz egy személyre, és ő hamarosan felhív, vagy üzenetet küld neked.
Tomas ezeken kívül még rengeteg, sokszor abszurdnak tűnő képességet is felsorolt, majd a dolgok spirituális részét kezdte el ecsetelni. Voltak részek, ahol már az ásványokra, és a csakrákra tért rá, volt, ahol pedig már konspirációs elméleteket taglalt, és még az ősi kultúrák, és valahol még a titkos katonai akciókat is részletezte, és így a földönkívüli idegen életformák sem maradhattak el, persze ezek mind csak a „természetfeletti” szó tág jelentése miatt.
Aztán a végére kiírta, hogy csak azokat a látogatókat fogadja, akik meg tudják oldani a lap alján található rejtvényt. Egy keresztrejtvény volt ott, az oldalon található információkról. Mirabella nekiállt, és egész jól sikerült neki, de volt, amit fejből nem tudott, és már nem is engedte a gép, hogy visszatekerjen, kikeresni a megoldást. Ezeket próbálta kitalálni, és midet sikerült is. A megfejtés viszont értelmetlen lett:
 Rakbhiolegknatghdl
Mirabella felvéste ezeket a betűket egy lapra, majd mivel a megoldás mégis helyes volt, továbbment. Ez a rejtvény számokról szólt, és akkor beugrott neki: a betűk ábécében elfoglalt sorszámai alapján helyettesíti számokkal.
18;1;11;2;8;9;15;12;5;7;11;14;1;20;7;8;4;12
Beírta a számokat a „jelszó megfejtés” helyre. Helytelen megoldás. Összeadta a számjegyeket, ahogy azt a számmisztikában szokás.
9;1;2;2;8;9;6;3;5;7;2;5;1;2;7;8;4;3
Úgy érezte, hirtelen rájött a megoldásra.
Külön szedte az egyeseket, és a ketteseket.
Évszámokat kezdett el kirakni.
1974; 1986; 2758; 2335, és maradt még 2 kettes. Azokat elosztotta kettővel, így 2 egyest kapott. Azokkal helyettesítette a másik két évszámban a kettest, így: 1974; 1986; 1758 és 1335 jött ki, növekvő sorrendben: 1335, 1758, 1974, 1986
Beírta ezt a négy számot, és elfogadta. A következő feladatnál mindegyik évszámhoz tartozott egy kérdés, mi történt akkor a Carvalho családban. Szóval ezért. Olyan lehetetlen már a kérdés, hogy így soha senki nem fog eljutni hozzá. A keresztrejtvényt az okosabbak megoldják, de a jelszó kitalálásánál már annyi lehetőség van! Ezt meg még lehetetlenebb tudni. De Mirabella nem adta fel, kezei közt érezte a megoldást, és belemarkolt a levegőbe, majd csak úgy írta az információkat.
1335: Akkori a címerük
1758: Akkor égett le a kastélyuk
1974: Ekkor kerültek közel a természetfelettihez
1986: Ekkor halt meg a legnagyobb természetfeletti képességekkel rendelkező rokona
Mirabella nem tudta, honnan szedte ezeket a dolgokat, de azért rákattintott a „next” gombra. Legnagyobb döbbenetére ez a szöveg volt kiírva: „Gratulálok, megoldottad a rejtvényt! Rászolgáltál arra, hogy fogadjak, ezért megmutatom neked az elérhetőségeimet” 
És valóban ott volt a telefon- és fax száma, címe, és minden szükséges információ. Mirabella rápillantott a laptop órájára, ami már 02:13-mat mutatott, ezért a papírra gyorsan felírt mindent, majd lecsapta a notebookot, és befeküdt az ágyba.  

2. évad 12. rész

Becsöngettek. Egy szürke fehér macska nyitott ajtót, egyik szeme kék volt másik zöld.
Jack nem habozott, ismét felmutatta a jelvényét, és miután a Dena nevű nő beengedte őket, ismét azzal a sztorival állt elő, hogy mindenki rendőr a csapatból, és hogy gyerekek találtak rá a holttestekre.
-De ha segíthetek maguknak, elmondhatom a személyzet tagjainak a címét. -Nyalizott Dena.
-Volt személyzete is a kastélynak? -kérdezte Mia.
-Igen, volt. -válaszolt a nő.
-Pontosan hány tagja volt?

-Hát, öö, volt egy kertészünk, Joe; egy sofőrünk, Jack; 2 szobalányunk, Anna és Amália; valamint egy szakács, Melinda.
rejtettek az ételekbe, úgy tettek mintha nem értették volna meg teljesen a kéréseinket stb.…
-Akkor fel tudja írni, kérem, a címeiket?
-Hát hogyne, máris hozok egy papírt! Örülök, ha a rendőrség segítségére lehetek! -mosolygott, majd elsietett egy másik szobába.
-Nagyon nyalizós szerintem!-suttogott Mirabella Jack fülébe.
-De legalább minden információt közöl… -válaszolt Jack.
-Vagy lehet, hogy van valami oka, így tenni. Talán ő a gyilkos, és így tereli el magáról a gyanút, vagy így akar időt nyerni magának.
-Nem tudom, mi oka lett volna megölni Fredericket, vagy a saját fiát.
-Elképzelhető, hogy Frederick ölte meg Felixet, Dena fiát; az öccsét Franket, és talán még az apját, F-et is.
-Elvégre lehetséges, hiszen Frederick halála után történtek ezek a gyilkosságok.
-itt is van, leírtam a személyzet minden tagjának nevét, és címét! Köszönöm! -mosolygott Dena.
-Mi köszönjük! -Vette át a papírt Jack, majd azzal kivonultak a kisbuszhoz.
-Még valami! -kiáltott ki Dena. Elmondhatom még, hogy kik éltek a házban, így mindenkit ellenőrizni tudnak! Egy perc, és jövök is vissza, kérem, várjanak! -rohant el a szokott mosollyal az arcán. Pár perc múlva egy újabb cédulával jött vissza.
A cetlin elsőként aláhúzva Lisa volt felírva.
-Vajon azért húzta alá, mert neki lehetett oka megölni Fredericket? -kérdezte Mirabella.
-Szerintem igen. -mondta Jack.
-Akkor hozzá megyünk elsőnek!-ment előre Lina, hogy megnézze a címet.
Újra útnak indultak, hogy felderítsék a Frederick-gyilkosságot.
-Ugye tudod Mirabella, hogy akárhova jutunk, ma ez az utolsó cím, ahova elmegyünk? -mondta Jack.
-Igen. -mondta szinte megadóan Mirabella, így is örült, hiszen nyomozhatott.
Amikor a megadott címhez értek, csengő hiányában kopogtattak az ajtón. Egy fiatal, barnás szőrű macska nyitott ajtót.
-Jó napot, a rendőrségtől jöttünk, és Lisával szeretnénk beszélni! -hadarta a szöveget Jack.
-Ó, rendben, szólok Lisának. Lisa! A rendőrségtől keresnek téged!
-Rendben, megyek! -kiabált vissza valahonnan Lisa.  A következő pillanatban egy tolószékes macska gurult a bejárati ajtóhoz.
Jack neki is felmutatta a jelvényt.
-Jó napot- köszönt.
 -Jó napot- köszönt vissza Lisa. -Miben segíthetek?
-Egy bizonyos gyilkosságról lenne szó. Úgy tudjuk, ön is abban a kastélyépületben lakott a gyilkosság ideje alatt.
-Igen. -bólintott Lisa. -Fáradjanak beljebb.
-Mit tud arról, ki gyilkolhatta meg Fredericket? -vágott bele a közepébe Mia.
-Ohh, Frederick... nem tudom, ki gyilkolta meg, de a halála előtt engem leszúrtak, és lebénultam, majd meghalt Frederick. Utána kezdődtek a borzalmak. -Itt megállt Lisa, de a többiek várták a folytatást, így folytatta. -Paranormális jelenségek kezdődtek a házban, amihez szakértőt is hívtunk.
-Mi a neve annak a szakértőnek? -kérdezte sietve Mirabella.
-Tomas Carvalho.
Mirabella az egyik papírjára nézett. Stimmelt a név.
-Nem tudja esetleg, hogy ki szúrhatta le, sejtése sincs?
-Nem, nem láttam az arcát, de az biztos, hogy alacsony volt.
-Rendben, ha bármi eszébe jut, csak szóljon. -adta oda Jack a névjegykártyáját.
-Jó, viszlát. -Siettette a távozást Lisa.
-Viszlát. -köszöntek és kimentek.
Ezután hazafelé indultak. Amikor hazaértek még vacsoráztak egyet, közben megbeszélték az egész napot, majd lefeküdtek aludni. 

2. évad 11. rész

*1 óra múlva*
-Ne várjátok tőlem, hogy térden csúszva könyörgök, hogy gyertek velem. Hegyi-beszédeket se várjatok, mert nem keverek bele senkit sem, aki nem akar. Annyit kérdezek, hogy ki tart velem, a gyilkosság felderítése során?
-Nem értek egyet vele, de szükséged lesz egy szakértőre. -mondta Jack.
-Én is ellenzem, de ha Jack segít neked… segítek én is. -egyezett bele Mia is.
-A lányom vagy, ezért sem engedem meg! -jelentette ki Dodó.
-Én épp ezért vagyok benne. -mosolyodott el egy kicsit Mel.
-Végülis talán Leila halálát feledteti, ha annak a macskának igazságot szolgáltatunk. Benne vagyok.
-Akkor én is! -mondta Vadóc.
-Jenny? –Kérdezte Mirabella.
-Jót tehet, ha veletek vagyok. Hiányzott a csapat. -Mosolyogva bólintott.
-Mivel mindenki benne van, én sem maradhatok ki… -mondta egészen halkan Danny.
-Nem, Danny, te sem mehetsz. Majd mi távol maradunk. -jelentette ki Dodó.
-Jóó. -örült egy kicsit a kis Danny.
-Kíra, neked még annyi kötelességed sincs, hiszen nem tartozol a csapathoz. De ha szeretnél, hát akkor…
-Igen, szeretnék! Szeretnék a csapat teljes jogú tagja lenni. És megígérem, hogy megvédelek titeket attól, aki meg akar ölni titeket! És ebben is benne vagyok! -Határozta el Kíra.
Lassan mindenki elkészült és elindultak Jenny kisbuszával. Amikor az Arany rét utca melletti térre értek, ott leparkoltak majd elindultak az utca felé. Itt az összes ház fényűző volt, több emeletes, barokkos mintákkal. A legtöbb ablakban drága porcelánok és virágok voltak, a függöny félre volt húzva, hogy dicsekedhessenek az ott lakok azzal, hogy milyen drága bútoraik vannak.
De egy más volt: sötét csipkés függönye be volt húzva, a házon macska alakú vízköpők voltak.
Becsöngettek. Nemsokára egy vörös-cirmos macska nyitott ajtót. Huncut tekintetén szomorúság ült.
-Jó napot! -köszönt -Miben segíthetek?
-Jó napot! -Hadart el egy köszönést Jack majd bele is vágott a lényegbe: felmutatta a rendőri jelvényt.
-Ők itt a társaim, és egy régen történt gyilkosság után nyomozunk. Beengedne minket?

-Ha szabad kérdeznem, milyen gyilkosságra gondol? Gyanúsított vagyok? -állt még mindig az ajtóban a nő.
-Kérem... -mondta Jack.
A nő félreállt, hogy bemehessenek.
-Elnézést az udvariatlanságomért, Natália vagyok.
Bevonultak majd helyet foglaltak.
-Kérnek valamit, teát, vagy kávét?
-Köszönjük, de nem. -Mondta Mirabella. Natália mintha csak most vette volna észre a lányt, látszólag eléggé furcsállta, hogy egy szinte kölyök van a csoportban.
-Te, hogy kerültél a nyomozó csapatba, ilyen fiatalon? -kérdezte Natália.
Mirabella erre nem nagyon tudott megszólalni. Végül Jack válaszolt helyette:
-Különösen jó képességei vannak a gyilkosságok felderítéséhez.
-Igen! -helyeselt Mirabella.
-Mi vagy te, te lány?! Valóban érzem rajtad a természetfelettit.
Mirabella ismét nehezen tudott válaszolni.
-Ne-nem tudom…
-Az államban van egy természetfelettivel foglalkozó ember, menjenek el hozzá, ő majd megmondja, mi is vagy te, és hogyan kezeld az erődet. -Natália felállt, és egy papírra ráfirkantotta a címet, és odaadta Mirabellának.
-Szerintem már térjünk a tárgyra. -szólt Mia
-Egy kastélyépületben éltek ezelőtt? -kérdezte Jack.
-Igen, ott éltünk a férjemmel, és a családommal.
-Egy bejelentés érkezett, hogy gyerekek hullákat találtak az épületen kívül, és belül. Arra a következtetésre jutottunk, hogy az egyik halott tán a férje lehet, vagy egy rokona. Ez lehetséges?
-Sajnos igen, a fiamat meggyilkolta valaki, brutális módon. Azóta sem derült ki, hogy ki tette a gyilkosságot, de még furcsább, hogy utána természetfeletti jelenségek jelentkeztek a házon belül.
-Ezt hogy érti? -kérdezte Mia.
-Éjjeli zajok, léptek hangja, sikítozások, furcsa sötét felhők gyülekeztek a házunk teteje fölött. Sokak szerint Frederick, a fiam műve volt. Ezek tetejébe még furcsa gyilkosságok is történtek. Frank, az öccse, F az apja, és Felix az unokatestvére is meghalt.
-Szabad kérdeznem, hogy miként haltak meg?
-Felixet megégették, és lefejezték, Frank kezét megcsonkították, és felkötötték egy fára. F szívrohamban halt meg, kicsivel a történtek után. A ház összes lakója elköltözött ezután, mert féltek, hogy Frederick megöli őket is.
-Kik éltek még a házban, tudja esetleg a jelenlegi címüket?
-Denát látogassák meg, felírom egy lapra a címét.
-Köszönjük!-vette el a cetlit Jack és azzal távoztak is.
Mirabella nagy levegőt vett, ahogy kikerült az idős hölgy szuggerált tekintetéből.                                                    -Olyan határozott vagy nyomozóként. -mondta Mia miközben Jacket figyelte. -Kéne venni neked egy napszemcsit.
Lina még mielőtt kiment volna, végig vizslatta a lakást. Elég nagy ház volt, mint ahogy a nappali is. A polcokon rengeteg értékes porcelán készlet sorakozott. Egy üvegszekrénybe drága ásványokat tettek ki. A szőnyeg különösen jó minőségű volt, mint ahogy a viktoriánus korabeli kinézetű bútorok is. A kanapén a párnák kétségkívül selyemből készültek. Natália nyakláncán aranyfoglalatban zöld kövek ültek. A fülbevalója is aranyból készült. Tele volt ékszerekkel, és a ruhája is az egyik legjobb márka. Vajon honnan lehet neki ennyi vagyona?
    -Indulhatunk ide? -Lengette meg a papírt Jack. A többiek összenéztek, ez Jacknek egyenlő volt az igennel és beugrott a kocsiba.
A többiek követték. Amikor meglátták az előzőnél sokkal kisebb, és szerényebb lakást, újra megnézték a címet, hogy jó helyre jöttek-e. Egyezett. 

2015. július 28., kedd

2. évad 10. rész

-Miért… miért jött ide, ha tudta, hogy meghal…?-Motyogta Mirabella.
-Hogy érted azt, hogy tudta? –Csodálkozott Vadóc.
-Nem tudom. Érezte ő is, és én is.
Vadóc megnyugodott ennyi válasszal, tudta, hogy valami olyan áll a háttérben, amit ő nem érthet meg. Az eső cseppek összemosódtak a macskák könnyeivel, amik patakként folytak le az arcukról. Nézték a sírkövet, ami még egy kőzetnek sem nevezhető kavics volt, egy sírhalom tetején; nézték a virágokat, amik csak valami gaz virágzatai voltak egy sírhalom tetején; nézték a vizet, ami a földdel elkeveredve sárként csordogált le a sírhalom tetejéről. Egy élet, mely most véget ért; egy test, mely már nem él; egy lélek, mely oly sok mindenen keresztülment; vajon békére talál? Vajon a sorsa ez volt? Céljai végére ért?
-De meg kell keresnünk egy holttestet....-szakította félbe a csöndet Mirabella.                                                A többiek kérdőn nézték, de követték az utasításait: szétváltak az előbbi két csapatra.
Egyszer az egyik véres ajtajú terem előtt Mirabella felsikított, belépett és ott volt a szellemmacska, véresen a padlón. Mirabella hátrafordult és közölte:
 -Őt csak én temethetem el.
Megfogta a halottat. Olyan gyengéden ért hozzá, mintha valami kedves rokona lenne. Odakint az eső végleg elállt, és a kastély tornya körüli gonosz árnyak is elhalványultak. Egyetlen érintéstől, de abban rengeteg megértés volt.
A többiek csak néztek, nem értették az egészet, csak Mel nézett a kislányára úgy mintha büszke lenne.
Mirabella az ölébe vette a véres holttestet, de a ruhája nem lett véres, mert az már megszáradt a macskán. Jó ideje halott lehetett már. Mirabella elindult a kijárat felé. Letette a halottat egy bokor mellé, és az ásóval ásni kezdett. Elutasította a fiúk segítségét, így sok időbe és energiába telt kiásnia a sírt. Amikor végzett, belehelyezte a halottat, és egy vörös rózsát tett rá. Érdekes, mintha a kert megtelt volna virágokkal, és estéhez képest is világos lett. Mirabella szépen lassan elkezdte rádobálni a földet a rejtélyes macskára, közben egy-egy könnycseppje is ráhullott. Már értette, mi ez az egész. Ezt a macskát megölte valaki. Ez a ház, pedig csak egy rejtélyes gyilkosság színtere volt. Nem is eggyé, legalább négyé. Kétség kívül: a halott szellemmacska itt élt, és meggyilkolták őt. Azután kezdődtek a paranormális jelenségek a házban, mint ahogy a további gyilkosságok is. A gonosz energia a szellemmacska gyűlölete volt, az keringett a kastély fölött. Mirabella nem hagyhatta ezt így, ki kell derítenie, hogy pontosan mi volt itt!
-Most mi lesz? –tette fel az egyébként jogos kérdést Kíra.
-Nem megyünk el. –Válaszolt Mirabella.
-Miért? Van még halott?
-Nem, már nincs. De meggyilkolt van. És ki kell derítenünk, hogy mi történt.
-Miért akarsz belekeveredni egy látszólag nem ma történt gyilkosságba? -kérdezte Mia.
-te rendőr vagy, nem? Még sincs benned semmi igazságérzet?
-Sose jó felkavarni a múltat...
-Mégis mindig azt hallom, hogy Spartacus a múltban tartott titeket.
-Ennek semmi köze egy talán törvényesen nem is élt macskához!
-Vadóc sincs beregisztrálva. Ő is ugyan úgy megérdemelné az igazságszolgáltatást.
-És mit akarsz tenni?
-A te segítségeddel, vagy anélkül, de felkeresem a családtagjait, és kiderítem, ki ölte meg őt!
-Még csak a nevét se tudod!
-De a házból is ki tudunk indulni. Én támogatom. -szólt Jack. -Mel, itt van a tabletted?
-Éppenséggel itt van. -akkor jó. Belépek az adatbázisba, és kikeresem, kik éltek itt, de csak ha most hazamegyünk.
-Benne vagyok. -egyezett bele Mirabella.
Elindultak a sötétben, a sáros úton. Mindenki csöndben volt, és próbálta összerakni a dolgokat a fejében.
Jacknek időbe telt, míg kiderítette, kik is laktak a házban.                                                                                                                                                                 -Nemesi származású macskák éltek a kastélyban, nem is csoda, hiszen hatalmas a telek is, nem csupán az épület. Csak a ház tulajdonosait tudjuk, és a nő jelenlegi lakását. A férje meghalt. -szólt Jack.
-Van cím? -hajolt a tablet fölé Lina.
- 4 of Golden mead street, magyarul Arany rét utca 4...
-Az merre van? -kérdezte nagy érdeklődéssel Kíra.
-Elég messze innen. -Felelt Jack.
-De ugye felkeressük? -kérdezte Mirabella.
-Nem értem miért akarod, ha ő ölte meg Leilát. -Újabb könnycseppek jelentek meg Mia szemeinek sarkában, amik aztán lecsordultak gömbölyű arcán.
-tss, ne sírj. -ölelte át Jack.
-Nem kéne várni? Hogy leülepedjen ez a dolog? -kérdezte Lina.
 -Ezt Te mondod? Én máshogy ismertelek meg! Olyannak, aki minden kalandba szívesen belevág! -mondta Mirabella olyan tekintettel mintha bármit meg tudna tenni.
-Igazad lehet. De nem hinném, hogy így eredményesen kijövünk a dologból. Leilát mi régebb óta ismertük. Kell egy kis idő, míg megemésztjük a halálát.
A lány nem szolt csak nézte a földet és néha morgolódott egyet. Az esti világosság megszűnt, így koromsötétben botorkáltak haza, szótlanul, könnyezve…
Danny szorosan anyjához simult, majd még útközben összeesett, elaludt. A sok félelem és keresgélés kimerítette. Anyja felemelte és magához szorította, és közben letisztogatta. Amikor hazaértek sorban álltak a fürdőhöz, nem akartak leülni, mindent összekoszoltak volna. Egyedül a kis Danny aludt már az egyik szobában csöndesen. Lassan mindenki kész lett. Hulla fáradtan dőltek ágyba, csak Mirabella ült az ágya szélén és gondolkodott. Mikor mindenki elkészült, Dodó és Mel szorosan odabújtak Danny-hez. Csak Mirabella maradt ki, akinek most talán mindenkinél jobban szüksége lenne egy ölelésre. Sárga szemei ragyogtak, szinte szikráztak a vak sötétben, mélyen a gondolatai világában volt. Próbálta kigondolni a tervet, amivel elcsalja a többieket az Arany rét utca 4-be…
Végül arra jutott, hogy egyenesen odaáll eléjük, és választás elé állítja őket. De végül csak nem tudott elaludni, a történteken járt az esze. Egész éjjel csak forgolódott az ágyban. Hajnali négykor tudott elaludni. Reggel hétkor a többiekkel ellentétben már ébren volt. Írt egy üzenetet, amiben ez állt: Elmentem sétálni, mindjárt jövök! Kiment az utcára és próbálta összeszedni újra a gondolatait. De nem jött semmi ötlet, csak leült egy padra és a karmait nézegette.
Mirabella megértette, hogy Spartacus mit akart neki mondani. És épp ezért nem hagyhatja azt a macskát. Eltemette, de több igazság jár neki! Talán… erre született. Nem tudja mi ő, de abban biztos, hogy ezért született.
Egy óra múlva indult haza. Nyert egy kis bátorságot, hogy ezt elmondja a többieknek, akik közben már felébredtek.
-Hol voltál Mirabella? -Kérdezte kicsit dühösen az anyja.
-Sétálni… Anya! Nem tudom, hogy te ellenzed-e, de tudnod kell, hogy én ki akarom deríteni, mi történt azzal a macskával. Mondtam, hogy mik történtek a barlangban? Hosszú, és nem is hinnéd el, ha nem láttad volna a védőburkot a bejáratnál, vagy te magad nem, tapasztalod. Emlékszel, Georgiában mik történtek éjjelente? És hogy mit álmodtam, mikor idejöttünk? Azt sem mondtam el részletesen. De már biztosan érted, hogy én nem olyan vagyok, mint a többi gyerek. Én pontos céllal születtem erre a világra, amit a vezérezek is elmondott. Nekem küldetésem van. Amint mindenki felkel, szavazásra bocsájtom az ügyet, de még ha egyedül is kell mennem, én megteszem.

-Mirabella… kislányom... -Ennyit volt képes kinyögni Mel, pontosan azért, mert értette.

2015. július 22., szerda

2. évad 9. rész

-Én bemegyek!-jelentette ki Vadóc.
Újra megpróbálta, de visszaesett a földre.
Melankólia nagyon elszántnak tűnt, ő is megpróbálta, de ráadásul ő egy kőnek esett, és csúnyán beverte a fejét, még vérezett is.
Mirabella hátranézett, de nem látta a többieket. A bejárathoz sétált, hogy megnézze, hol vannak, de látta az eredménytelen bejutási próbálkozásokat, és úgy döntött, ha neki kell bemennie, akkor ő bent is marad, annak ellenére, hogy egy kicsit félt a szellemlényektől.
Azok körülvették és nagy vörös szemeikkel szemügyre vették, de amikor kicsit is megmozdult elillantak. A sarokban megpillantotta az alig élő sápadt Lizát.
Odament hozzá és felemelte lekókadó szemét, közben halkan hallotta anyja kiáltozását. Liza szemében fekete alakok mozogtak és mozgatta ajkát, de semmi, egy hang se hallatszott tőle.
  Végül kibökött egy mondatot: -Láttam Spart! -Egy halvány mosoly futott végig arcán majd újra lekókadt a feje és elsápadt. Aztán nem szólt többé…
Mirabella megnézte, még élt, de már alig. Nagy-nehezen felemelte Lizát, és a kijárat felé vette az irányt, de néhány lépés után úgy érezte, hogy sikítania kell. És így is tett, vagy 1 percen keresztül sikított, majd nagyjából fél perc után Liza végleg elaludt. "Tudtam, hogy ez lesz… miért hagytam, hogy idejöjjön? Bár én kérdeztem... És tudom, hogy ő is tudta... de minek jött ide meghalni...?
Melankólia a sikítás hallatán még vérző fejével is újra nekifutott, hogy bejusson a barlangba, de Vadóc megfogta a vállát: -Ne! Nem tudsz bejutni, akárhogy próbálkozol!
-Mirabella kemény csaj, tud vigyázni magára. -nyugtatta Lina.
-Tudom, nem is gondoltam, hogy baja lenne, de sikított... 
Mirabella letette Lizát egy kőre, és a feléjük közeledő szellemek felé fordult. 
-Pusztuljatok! -Ordítását egy egyszerű sikoltás követte, azt pedig a keze, amit a szellemek felé tartott, szeme szinte villámokat szórt. Azok hirtelen nagy sivítozás közepette láncokat kaptak majd szétszakadtak és eltűntek.
Mirabella megfogta Lizát és a kijárat felé indult, amit egy erős védőfal védett, és ahogy a többiek nem tudtak bejutni, ő sem tudott kijutni.
-Pusztulj faaal! -kiabálta úgy, mint az előbb, és erre a fal villámgyorsan szertefoszlott.
"Ez túl könnyű volt" gondolkozott Mirabella. Az akadály újra elborította a kijáratot, ezúttal fekete füst helyett rózsaszínes lilás valami takarta el a kijáratot. Mirabella nekifutott, de csak visszapattant róla. Újra szellemek kezdtek köré gyűlni. Ezek már erősebbek.
Kintről a többiek látták, hogy megváltozott a védőfal. Közben Jack csapata eltemette a halottat, és mivel semmit nem találtak, elindultak megkeresni a többieket.
 -Üsd csak a falat te lány! Minden egyes ütéstől egyre erősebb lesz a védőpajzs! -szólalt meg egy túlvilági szellemhang. Mirabella a hang irányába fordította a fejét, de alig látott valamit, mert valami sárgán izzó fénygömböt látott. Mintha a három érem utolsó sorozata lenne az aranygömb. A fény lankadt, és Mirabella látni kezdte a beszélőt. „Egy macska!” –gondolta.
-Hát te vagy az, akiért ide kellett jönnöm?! Ki vagy te?
A macska egyszerre nevetett, és morgott. Körülötte szellemek voltak, mintha azok is az ő irányítása alatt lennének.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled! Megzavartátok a kastély rendjét, ezért a védőszellemeim megölték azt a nőt. –szánakozva tekintett Lizára.
-Te átkozott!
-Tudta, hogy meg fog halni! Különben is, ki vagy te, hogy vagy képes átjönni az akadályomon, és a szellemeimet megölni?!
-Nem tudom, miért kellett idejönnöm, és még azt se, hogy ki vagy te, de ha már ennyire sajnálod a szellemeidet, akkor menj utánuk!
-Pusztuljatok szellemek! –kiabált Mirabella.
-Azt hiszed, hogy ha itt kiabálsz, mint valami fantasy filmben, akkor le tudsz győzni? –kacagott a macska. A szellemek ugyan végleg eltűntek, de ő nem, és a védőfal is maradt.
Kint Dodó csapata találkozott Lina csapatával, akik mind a földön ülve várták, hogy mikor jön ki Mirabella.
-találtatok valamit? –pattant fel a földről Lina.
-Nem, semmit. –válaszolt Mia.
-Mi történt Mel? –kérdezte Dodó.
-Mirabella a barlangban van, csakhogy mi nem tudunk bemenni, mert egy furcsa szél kilök minket, és a szél nekilökött egy kőnek. De jól vagyok.
-Mi lehet ez? –tanakodott Mia.
Dodó arcára aggodalom ült ki, sokkal jobban vágyott arra, hogy Mirabella az ölében legyen, mint bármikor.
Mirabella és a titokzatos macska verekedni kezdtek. Egyik sem mert a másik közelébe menni, így nem nagyon tudták egymást megsebezni sem. Mirabella folyton a barlang falaira ugrált, így a mancsa már teljesen kidörzsölődött, és vérezni kezdett. A két macska csak állt szemben egymással, végül a másik nekirontott Mirabellának, és a falhoz nyomta, de a fogai, és a karmai is életlenek voltak, így nem tudta Mirabellát bántani. 
-Ez nem a valóság! -kiáltotta el magát végül. 
-Mi? -kérdezett vissza a másik macska, aki engedett a szorításából.
-Ez nem a valóság! Tudod, mikor jöttem rá? Amikor... -Mirabella úgy érezte, sikítania kell. -Amikor... azok a... a szellemek megjelentek, és.... 
 -De igen, ez a valóság! Érzed, hogy sikítanod kell, arra nem jöttél még rá, hogy miért csinálod ezt? 
-Ez nem a valósáááá-sikította végül el magát Mirabella, és az aranyszínűen csillogó fénygömbre célzott mancsával. És igaza volt. A macska, a kijáratot elzáró fal, a szellemek, minden, csak egy illúzió volt, az is, amit a fény elpusztítása közben látott: A kastélynak egy eldugottabb része volt; egy kályha és egy ágy közelében heverő holttest. A macskáé. Vajon, Liza halála is csak egy illúzió?
Mirabella odarohant Lizához. Már nem él. Már a többieket sem akadályozta a fal, így ők is a barlangba mentek. Liza köré ültek, biztosra akartak menni, hogy nem csak kába-e, de végül rájöttek, hogy elment. Jenny elkezdett sírni, a többiek csak könnyeztek. Felemelték és eltemették. Negyedórán át ültek és nézték a sírt, nem tudták elhinni, hogy meghalt.
-Miért… miért jött ide, ha tudta, hogy meghal…?-Motyogta Mirabella.
-Hogy érted azt, hogy tudta? –Csodálkozott Vadóc.


2015. május 23., szombat

2. évad 8. rész

Leilát lefektették egy ágyba. Addig a többiek is pihentek, s késő délután újra elindultak a kastély felé. Az út ezúttal ismerős volt, gyorsabban odaértek.
-Liza, biztos, hogy be szeretnél jönni? –kérdezte Mirabella együtt érzően a kastély felé billentve fejét.
-Igen. –újra lehetett hallani valami olyasmit a hangjában, ami régi nagy magabiztosságára, és hatalmára utalt. A szeme is bátorságot, vakmerősséget, és dicsőséget sugallt.
Az épület úgy magasodott a viharban az ég felé, mint a sötétség ura. Tetején egy fekete és vörös, öreg zászlót lengetett a szél.
Néha mintha sötét alakok repültek volna el a középső tornya körül. Összesen 3 tornya volt, a középső mintha uralkodott volna az őt körülölelő, védelmező bástyákon.
A sötét alakok mintha néha egybeolvadtok volna és ilyenkor két vörös szempár is megcsillant rajta, orrlyukain füst örvénylett ki és néha kivillantotta véres fogsorát. Aztán szétvált újra és ilyenkor kissé gyámoltalannak tűnt. De mind a két formában mintha valami odaláncolta volna a legmagasabb toronyhoz. Mindenki meredten nézte a sötét alakokat.
Ahogy közeledtek az árnyak szörnyű hangokat kezdtek adni. Jack egy pillanatra hátranézett: ellenőrizte, hogy mindenki megvan-e.
Egy macska hiányzott a képből: az, aki csoki barna szőrével eddig leghátul baktatott: Leila eltűnt!
-Hol van Liza? -kérdezte Mia.                                                                                     
 -Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy ahhoz, hogy megtudjuk, be kell mennünk! -jelentette ki Mirabella.                                                                                       
-Menjünk! -helyeselt Lina.
Beléptek az öreg, gazokkal benőtt kapun.
Danny apja lábához simult, aki megfogta a mancsát, és megnyugtatóan kicsit megszorította.
-Azt hittem legalább valami nagyobb erőfeszítés kell, hogy bejussunk ide. -csodálkozott Jack
-Lehet, hogy bent vár az igazi harc...-mondta Lina.
-De mi fegyvertelenül vagyunk! -riadozott Jenny.                                                                                                               -Először csak jussunk be a házba. -javasolta Mia.                                                                                                                                                                                                                        -Váljunk ketté: Én, anya, Vadóc, Kíra, és Lina velem jönnek, a bal oldali bejárathoz, a többiek pedig a jobb oldalin. Keressük meg, hogy miért kellett idejönnöm. -mondta Mirabella.
Elindultak a két irányba. A bal oldali csapat élén Lina ment, a jobb oldalin pedig Dodó.
Lina óvatosan kinyitotta nyikorgó ajtót.
Csak egy öreg terem volt, amiben csak néhány egér rohant szét a fülsüketítő hangra. 
A falak porosak voltak, és koszosak, pont, mint az épület kívülről.                    
-Itt semmi sincs. -csodálkozott Mirabella. Mintha valami belülről irányította volna, egy szintén ósdi könyvespolc felé vette az irányt. Ujját végigvezette néhány könyvön, majd eltolta a polcot, és egy titkos szobát talált.
Óvatosan belépett. A mögötte ballagó Lina még be sem lépett a szobába, amikor Mirabella sikítását hallották... Ez egy földöntúli sikítás volt, hasonló, mint amit néhanapján Georgiában produkált. Mintha Melankóliának leesett volna a dolog. Mirabella egy hullát talált. Odarohant és meglátta a fej nélküli macskát egy alvadt vértócsában. Nem volt rajta harapásnyom, csak égési sebek, s látszott rajta, hogy nagy szenvedésben halt meg.
-El kéne őt temetnünk. -jelentette ki határozottan Mirabella.
A többiek kicsit furán néztek rá, de aztán elkezdtek készülődni a temetésre. A másik csapat is keresgélt, de semmi különöset nem találtak. Kira elment keresni egy ásót Vadóc és Lina felemelték a halottat, Mel és Mira pedig megfelelő helyet kerestek. Egy egyszerű fa alatt érezte Mirabella a megfelelő helyet a halott végső nyughelyére. Kíra egy idő után visszatért egy ásóval a kezében. A még most is zuhogó eső meglazította a talajt, és Vadóc könnyebben tudott ásni. A sír fölé még raktak néhány szál virágot, amit a környéken találtak, és egy nagyobb követ. Néhány percig csendesen álltak majd tovább folytatták a kutatást. Az eső zuhogott, mindenki szőre lucskossá vált. Sokáig járták az épületet, semmit sem találva, így kimentek a telekre. Újra hallatszott Mirabella földöntúli sikoltása. A lány egy fára mutatott, ahol semmi sem látszódott. Vadóc közelebb ment, hogy megnézze, mi lehet ott, és amit odaért, egy újabb ismeretlen halott esett lejjebb a fáról. Egy kötéllel volt felkötve. A ruhája és a szőre teljesen véres volt, a keze még meg is volt csonkítva, és fellógatták a fára. A titokzatos alakok a kastély középső tornya körül újra összeálltak, és bosszús pillantást vetettek vörös szemeikkel Mirabellára. Ekkor villámlott egyet.
-Huh már azt hittem Leila-sóhajtott megkönnyebbülten Lina.
-Hol lehet Liza? -Hangsúlyozta Vadóc a Liza nevet.                                                                        
Mirabellában újra megjelent egy furcsa érzés, amit nem tudott hová tenni, csak tette azt, amit a belső néma hang súg. Elindult megkerülni az épületet. A többiek is megtalálták a fellógatott halottat, és a frissen eltemetettet, így Jack és Dodó eltemette a másik mellé.
Mirabellát követték a vár mögé ahol valami sötét köddel körülvett barlangot találtak. Mirabella bement, szinte mintha várták volna olyan könnyedséggel tűnt el a ködben.

Lina és Vadóc követte volna, ha amint a közelébe mentek a barlangnak, az ki ne lökte volna őket. Mindketten a földön landoltak. Kíra is és Melankolia is megpróbált bemenni, de az a furcsa és erős szél őket is kirekesztette. Bent ijesztő szellemalakok keringtek a barlang falai között, némelyiknek vörösen izzó szempárja is volt.                                                                  

2015. május 4., hétfő

2. évad 7. rész

-Közel vagyunk már Mirabella? –kérdezte Vadóc.
-Vagy egyáltalán jó felé haladunk? –tudakolta Danny.
-Vagy egyáltalán van-e itt ilyen kastély, vagy csak a kisasszony egy teljesen átlagos álma után kutatunk? –kérdezte kis hisztériával a hangjában az apja.
-Dodó, te sem hiszed, hogy csak egy egyszerű álom után kutakodnánk. –Nézett erőteljesen rá Mel.
-Az út felét már megtettük. –válaszolt csak az első kérdésre.
-Akkor célszerű lenne egy pihenő. –javasolta Mia, akinek az arcát közben nem is lehetett látni, mert eltakarta azt a nap elől. Hiába esett az eső, vakítóan sütött a nap November ellenére, mintha megbolondult volna az időjárás, vagy csak a nap élvezte, hogy mindent beboríthat aranysugaraival.
-Rendben, leülhetünk. –egyezett bele a lány. Odament hozzá Mia.
-Tegnap láttam, ahogy Kíra megint Vadócék szobájában kutatott.
-Mondtam neked, hogy láttam! És azt is, hogy valami gyanús körülötte.
-Kimagyarázta magát, egy hihető történettel, csakhogy én azt nem-igen hiszem el. Ennek ellenére nincs bizonyíték ellene.
-A fenébe!
-Nem biztos, hogy valami rosszat akar. Elvégre valóban ő szólt nekünk a bosszúállóról.
-Legyen… –egyezett bele Mirabella. Pár másodpercig, talán fél percig meredt előre a semmibe, majd hirtelen felállt, és elkiáltotta magát.
-Indulunk!
S a macskák mind hagyták, hogy nem Spartacus, nem, Leila, és nem is Lina, vagy Vadóc legyen a vezér, hanem egy gyerek. Hamarosan egy parkerdőn vágtak át, majd újra az utcákra kerültek, s néhány sikátor, és elhagyatottnak tűnt ház után megpillantottak egy kastélyra hasonlító épületet. A hatalmas házat félelmetes vaskapu védte, aminek a tetején két vasoroszlán figyelt, és sok-sok vas-nyílhegy biztosította, hogy senki se juthasson be a házba, ami látszólag már jó ideje lakatlan, –ezt a szmogtól és az idővel járó szennyeződésektől beszürkült, borostyánnal és egyéb vad növényekkel átszőtt falaiból lehet megállapítani-, de az egyik kis lekerekített tetejű ablakból világosság szűrődött ki, ami minden bizonnyal egy lámpa fénye. Az épület körül több kis kinyúló ajtó és barlangszerű le-, vagy bejáró helyezkedett el. Több épületrész, és emelet alkotta a hatalmas házat, amit csak a csúcsos tetők és a szép motívumokkal díszített részek tettek kastélyossá. Hatalmas telek vette körül az épületet, amiben néhány magányos fa álldogált csak.
-Istenem… -állt meg Mirabella.
-Ez az? –kérdezte Jack.
-Ez. -Olyan halkan mondta, hogy, aki hátul állt, az csak Jack hangját hallotta.
-Na neem, én ezt nem teszem meg, én ide be nem megyek! –mondta hisztérikusan Leila, alias, Liza, majd hátrálni kezdett.
-Leila… -kezdte Mia.
-Liza! –ordított könnyes szemekkel.
-Liza… -kezdte újra, de ekkorra már megfordult és az egyik sikátor felé rohant.
-Ez nem igaz! –rohant utána Jack.
-Mi a baja? –kérdezte Mel.
-Fogalmam sincs. –válaszolt Vadóc.
-Bemegyünk? –érdeklődött Mirabella.
-Nem. Leila nélkül nem. –válaszolta Vadóc, és ő is a sikátor felé rohant.
-A másik oldal! Ha elég gyorsak vagyunk, onnan be tudnánk keríteni. –Mutatott Mia az ellenkező irányba, mint amerre Liza ment, de ő is a 2 fiú irányába futott.
-Reggel óta kerestük ezt az épületet, s mire megtaláltuk, egy bolond depressziós nő elrohan, fene tudja miért, és nélküle mégsem mehetünk be! Hogy van ez? –tette fel a költői kérdést az apjára nézve.
-Fájnak a lábaim. –nyüszített Danny.
-Pedig Liza után kéne mennünk. –szólalt meg Lina.
-És Jenny? –kérdezte Mirabella.
-Szerintem induljunk haza, úgyis arra van a másik irány, amit Mia magyarázott, hozzuk majd Jennyt is, és újra visszajövünk.
-Visszatalálsz?
-Vissza.
Aki itt maradt, az pedig mind hazaindult. Ahogyan távolodtak a kastélytól, úgy bújt el a nap a felhők mögé, mintha csak azt sugallná, jobban tennék, ha most nem mennének el. A hazafelé úton nem találkoztak Leilával, őt már csak hárman keresték. Délután 3 óra is elmúlt, mire mind a négyen hazaértek.
-Megtaláltátok! –Örvendezett Lina, amikor Lizával együtt belépett Vadóc, Mia és Jack az ajtón.
-De mi volt a baj? –kérdezte Mel a láthatólag fáradt Lizától. A sártól étcsokoládé színűvé vált lába úgy remegett, mint a nyárfalevél.
-Hagyd. –mondta egészen halkan Vadóc.
-Mia! –jött ki szinte ugrándozva a folyosóról Jenny! Odaszaladt Miához, és megölelte
-Jenny! De jó téged újra látni! –simította végig a hátát.
-Ezek szerint két Jenny létezik: a rendes, aki bár nem egy észlény, mégis nagyon szerethető, és a nem normális, aki iszik, mint a gödény. –indult meg felé mosolyogva Jack, és ő is megölelte.

-Hahaha. –mosolygott Jenny.